Február közepén értünk Astanába. Ha a fokokat nézem, akkor nem ez volt a leghidegebb, amit a kazah télből megtapasztaltunk (-20-25 fok körül volt), mégis itt fáztunk a legjobban. Nagyon fagyos szél fújt általában. Plusz külön mutatvány ötpercenként a kesztyűt le-zsepit elő-gyors orrfújás-zsepit el-kesztyűt vissza. Nem mondom, hogy nem fáztunk. Az útvonalunkat mindig úgy kellett megtervezni, hogy 30 perc alatt eljussunk egy fűtött épületbe felmelegedni.
Bayterek - az élet fáját szimbolizálja, aminek a tetejére tojt Samruk, a boldogság madara. 1997-ben épült, akkor lett Astana a főváros.
Lifttel lehet felmenni a tojásba, ahonnan 360 fokos kilátás van a városra:
Khan Shatyr belülről. A felső emeleten egy kisvasút megy körbe a párkányon, onnan lehet nézelődni.
Mecset éjjel:
Az uralski ismerősök közül kivétel nélkül mindenki azt mondta, hogy Astana nagyon szép, de nagyon mesterséges város. Ami nem csoda, a legtöbb épület nem több 20 évesnél. Ez itt a 'pendrive' becenevű épület:
A Párt épülete, Nur Otan, ezt belülről is láttuk, de ott nem mertünk fotózni:
A várva-várt VIP burger, 100 % lóhúsból. Sokig készültem rá, de nagyon finom volt. Cseppet sem zsíros, két vékony hússzelet, majdnem ropogósra sütve:
Ezt az Európai Unió feliratot egy parkban találtuk, nyilván csak véletlen a marha a háttérben:
